... we get the whole spectrum in every Bubble.

.

olyan sokmindent gyűlölök a világban.. és ezek között vannak emberek is, akik nem is igazán tehetnek róla, és ezért a gyűlöletet magam ellen fordítom, hiszen nem igazságos velük szemben - így válok szánalmassá és válik szánalmassá az életem. kösz apu a pálinkát. remélem nekem nem hiányzik az a lebontóenzim a májamból, ami neked.
és az egészben a legfaramucibb helyzet az, hogy igazából én csak bizonyosságra és biztonságra vágyom, miközben érte nem teszek semmit, és ha bizonyosságot kapok valami olyanról, amit gyűlölök tudni, akkor kurvaszarul vagyok. hát, tedd félre az egyiket, vedd elő a másikat, azonosulj, alkalmazkodj, és talán te leszel a befutó... nyernem kell, az nem lehet, hogy megint ugyanúgy végezzem, mint eddig bármikor. f.u.c.k.me.
pál.ma.fa, istenem

.

visszaszívok mindent, ami a bicikliúton elgázolt sündisznó feletti értetlenségemet illeti, mert ma beugrott a kerekeim alá egy kibaszott mókus, a szerencsénken és egytizedmásodpercen múlt, hogy nem maradt alatta, még az aszfalton kapaszkodó körmei csikorgását is lehetett hallani. persze közvetlenül azután a szakasz után, ahol mindig megmagyarázhatatlan rosszullét fog el, és amikor már éppen megnyugodtam volna, hogy elhagytam, a bal oldalon vettem észre, ahogy állt, az útnak háttal, szájában egy hatalmas dióva. még meg is örültem neki "szia édes, jaj hát mennyire tündér vagy", ő meg állt mozdulatlanul, aztán abban a pillanatban, hogy mellé értem, száznyolcvan fokot fordult és azt gondolta, átrohan a jobboldali bokrosba. baszki tényleg azt sem tudtam, merre rántsam a kormányt, miközben satuzom a féket, és nem is láttam rendesen az elsőkosártól meg a benne lévő táskámtól... hát volt egy enyhe szívmegállás, ha ott meghalt volna ez az állat a kerekem alatt, akkor én sem mentem volna tovább

aztán meg a húszéves kislány, akinek pár év, és az anyja lehetnék, elkérte a személyimet a dohányboltban, és nem értette az értetlenségemet - ezek szerint vagy velem, vagy mindenki mással van a probléma; vajon hogyan nézhetnek ki a mai tizenhét évesek, vagy hogyan kellene nekem kinéznem ahhoz, hogy legalább ha nem is a koromnak megfelelően, de legalább húsznak biztosan lássanak?! és ez egy nálam tíz évvel biztosan fiatalabb lánygyerek volt! vagyis tíz éve biztosan nem öregedtem egy kicsit sem - kezdek félni :/
a bogármestert meg akkor talán meg is lehetne követnem, amiért azt gondoltam, hogy parasztságból tegez le :(

.

"te nem erős vagy, hanem kemény." - és ez nekem most nagyon fáj.

.

Bar reprezentativnak nem nevezheto, mert mindossze huszonhet ember lathatta, de igy is rengeteget elmond rolunk, hogy amig a szivarvanyos-szivecskes balatoni tajat, es a puhabundas-szivecskes pele apot heten jelentettek nekik tetszetosnek, addig a halalra gazolt nyulra senki nem reagalt tetszessel. Pedig, es itt a lenyeg, a halal pont annyira resze az eletnek - attol raadasul szuletestol fogva elvalaszthatatlan -, mint a szivarvanyok, a hegyek, a felhok, es a cuki kis bundas allatkak. igen, az a nyul is puha volt es bundas, es alig harom oraja elhalt, mert odafele meg nem volt az uton, es a ver is szinte friss a feje korul, es kedvem lett volna lefekudni moge, felvenni az o pozat, es a kezemet a testen pihentetni egy kis ideig, mert megerdemli. Es ha ezt nem is tettem meg, de annyit igen, hogy lehuztam az utrol es az arokba, a magas fu koze fektettem. Hogy ne zavarja az arra jarokat a szivarvanyok, a hegyek, a felhok latvanyaban egy cuki kis bundas, de (valaki figyelmetlensege, es az ember mertektelen birtoklasi es uralasi vagya miatt) halott allatka.

es egy szerintem technikailag-tartalmilag is jol sikerult fenykep

.

az álszerénységnél nincs visszataszítóbb viselkedési forma.

.

a depresszio leginkabb akkor alakul ki, amikor nem elfogadasok, hanem elvarasok vannak. masoktol az erintett, es az erintett sajat maga iranyaba. ez az elvaras nem cselekvesre keszteti az erintettet, hanem tetteiben blokkolja, amitol meg kevesbe alkalmasnak erzi magat, es a spiral szivo hatasa beindul.
egy egeszseges tarsadalomban nincs bizonyitasi kenyszer, csak megoldando helyzetek, amik kizarolag a tarsadalom mukodesehez szuksegesek. nincs versenyhelyzet, mert egyuttmukodes van. egy egeszseges tarsadalom ugy mukodik, mint egy egeszseges szervezet, ahol a testet es szemelyt alkoto legkisebb elemek is egymassal kolcsonosen tamogato helyzetben kepesek dolgozni es letrehozni, vedeni es epiteni.
egy egeszseges tarsadalomban mindenki annyi munkat vegez, amennyi eppen szukseges a fenntartashoz es az epuleshez. nem termelnek felesleget, es nem fogyasztanak feleslegesen.

.

keszthelyi-hegység összes kilátója kipipálva (legalábbis elméletben, amelyik éppen áll és nem 'újraépítés' alatt van...) és még meg is toldva egy szent-györgy heggyel és csobánccal - fasz se gondolta volna, hogy ilyen közel is vannak olyan helyek, ahová egy laza félórás sétával el lehet jutni... a vonyarci vasútállomás a györökitől pontosan harminc percnyire van. ennyit röhögve és észrevétlenül gyalogol az ember egy nagyvárosban, például butapesten. itt meg még sosem indultam neki.

az emberek alulértékelik a gyaloglást.

.

a bogarmester meg letegez, igen ocsem, te sem hinned, hogy elmultam 20, es igen, ez zavar, mert hogy veszel igy komolyan, es ha te nem, akkor en magam hogyan tennem?
 ahh, ez egy kikurt tema.

 apam az osszes szerszamnyelet lecserelte (ez olyan tizenot darab lehet), ket napig szarakodott vele, csiszolt, lenolajozott, amit csak lehet. Ket hete itthagyta a farakast, hogy tegyem rendbe es pucoljam ki. Kellett hozza a gereblye - a masodik huzasnal kitort tobol a nyele, ugy latszik ez eppen kimaradt. Ma a hasitofejszet vettem a kezembe, fel akartam hasogatni azt a par tuskot, ami epen maradt a farakasbol. mit mondjak, a masodik karikanal bentszakadt a fejsze feje a tuskoban, a nyel meg a kezemben..

nagymamakepzo deluxe a hely szelleme

.

akkor ezek szerint túl hangosan szidtam a kurvaanyját stílusát, már messziről kiszúrtam - ki  más is lehet az az ostoba köcsög, aki western-kalapban és horgászmellényben, farmer rövidnadrágban teniszezik délután fél hatkor -, de ezek szerint ő is engem, és képes volt kikiabálni a túlfélről és 'udvarolni' egy kicsit... úgy zúz a faluban az öreg háromajtós kopott meggypiros seatjában, mintha legalábbis ferrari lenne, próbálom visszahívni, hogy mikor hagyhattam benne nyomot, de szerintem akkor, amikor anyámmal mentem le egyik délután vállamon a fényképezőgéppel a partra. hát mindegy, jó fényeket kívánt, én is viszont neki a mindenhez. ehh, jerk.

a hullámos hajú kocsmáros is lelkesen kiköszön mindig a pult mögül lent, bezzeg tegnap odafent a reggelizőben már kétszer kellett ránéznem, de aztán legalább dobott egy mosolyt is a visszaköszönés után...

ilyenkor nagyon hangulatos az egész, vannak még nyaralók, de leginkább már csak a helyiek... van bennem ez a kurvanagy valahovatartozni-vágyás, de valamiért sosem sikerül kialakítanom, megtapadnom.

valaki hasznot húzhatna már a haszontalanságomból