.
neha olyan konnyu... maskor meg olyan nehez
(nekem vilagot kell latnom, es kezdeni azzal, hogy visszafele gyaloglom le a camino northern way-t.. vagy akaar a frances-t, mert hiv meeg mindig es ujra, szerintem van meeg egy lezaratlan ugyunk - mert neha szembe kell menni a tomeggel, hogy reszeve valhassunk)
.
kicsit olyan, mint ketezerkilencben.. meg kellene nezni a muzsikast kedden.
csak a csuklofajdalomban hiszek - most a bal kez.
.
Ady - Emlékezés egy nyár-éjszakára
Az Égből dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru Földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élő volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendő
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Fordulása élt s volt világnak.
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Az iszonyuság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden ősének titkos sorsa,
Véres, szörnyű lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme, senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S, íme, mindmostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsüllyesztő,
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
.
akkor reszemrol meeg ennyit a temahoz, es aztan megprobalok kussolni (bar az elmult het ev minden nyara egy kivetellel kisertetiesen hasonlo forgatokonyv menten zajlott le, kurvaelet)
.
szóval először akkor láttam, amikor azután a durvára sikerült éjszaka után, a búcsúkunyerált cigivel és a frissen szerzett kávéval leültem a katedrális lépcsőjére - olyasmi reggel lehetett, mint a mai is - fáradtan és lelkileg khm eléggé kimerülten. egy sántító lány és frodo sétált fel a kapuhoz, még meg is jegyeztem magamban 'camino láv, ehh', de volt jobb dolgom is, mint ezzel tovább foglalkozni. még aznap késő délután megint szembe jöttek, és bár mondtam, hogy az alberge completo, azt mondták, hogy őket az nem zavarja, és tegyek így én is, szóval visszafordultam, és csatlakoztam hozzájuk. a földön aludtunk, mert bár volt sátram, de kedvem nem, meg az ég is felhősre állt. fura volt a gyerek, a kert végében csinált furcsa gyakorlatokat (mint később kiderült, kungfu)
már előbb rekognizáltam, minthogy arról tudomásom lett volna, és hogy ne vesszen el, úgy alakult, hogy aznap este egy helyen aludtunk, a teltházas alberge előterének padlóján. ugyan hívott másnap reggel, hogy menjünk együtt, de valamiért semmi kedvem nem volt elindulni - kilenckor utolsóként még a kávét ittam az ajtóban ülve.. (később kiderült, nem véletlenül nem akaródzott elindulnom, mert egy óra múlva eleredt az eső, bugyiig áztam, el kellett térnem az eredeti tervemtől, de és megismerkedtem yoonnal.) fene sem gondolta volna, de egy hétre rá, már muxiaban újra találkoztunk - teltházas volt a szállás, ismét, és neki már nem jutott hely. felajánlottam a sosemhasznált, de az egész úton végigcipelt sátram, ő szívesen elfogadta, és yoonnal a búcsúvacsoránkat is megosztottuk vele. annyi volt csak a kérésem felé, hogy reggel hétkor legyen a buszmegállóban - ahol könnyes búcsúmat vettem koreai barátnőmtől -, visszaadni a sátrat. jött is hajnalban, tervei szerint ő visszafelé is gyalogolt volna (halványan próbált erre rávenni engem is, bár láthatta, hogy kevés esélye van rá), és végül úgy alakult, hogy tíz perc beszélgetés után ő jött inkább velem a busszal finisterrebe. együtt töltöttük a hátralevő öt napot, néztünk végre rendes naplementét az óceánparton, tüzet gyújtottunk szentiván örömére, ittunk bort, megmásztuk a cape-et is, bóklásztunk sötétben a radarállomás körül, voltunk strandolni "do you mind if I go into the water without my shorts?" "you think I've never seen a man naked?" és sokat beszélgettünk. aztán monte de gozo, utolsó nap, feléltük a maradék élelmiszerünket, second last supper of mine, és bár állítottam ébresztést másnap reggelre, hogy elbúcsúzzak tőle, de képtelen voltam felkelni. egy jegyzetfüzetből kitépett lapra írta a búcsúzóját, meg a címét (most az a füzet a világjárós füzete, amibe a legfontosabb mondatokat írtam neki, és ott van benne a kitépett lap helye is).
szóval visszakanyarodva az eredeti témához, a sátrat ő avatta annakidején, ami azóta egyszer aludt velem a csobánc tetején, meg egyszer a hegyesdi csúcson, és láss csodát, két év után volt szerencséje ismét átélni az élményt, most sátrastól és sátorgazdástól.
hát kisróka, azt kívánom neked, hogy találd meg, amit valóban keresel - szerintem jó úton jársz!
ez a weakest point téma továbbra is izgat: vajon mi lehet az, amire eddig csak egyvalaki mutatott rá, de őt mégis ez zavarja a legjobban, és minden adott helyzetben próbálja kompenzálni? kicsit beljebb vagyok azzal, hogy ez nem valami tulajdonság (mint például féltékenység, vagy szégyellősség), hanem valami olyan, amin az ember nem tud változtatni (én és a magasságom, csak hogy példánál maradjunk). van egy tippem, de annyira azért még nem vagyunk jóban, hogy erre konkrétan rákérdezzek, és ha valóban az is lenne, amire gondolok, nos hát akkor őszintén mondom, hogy remek munkát végez a kompenzálással… OhMyGoodFuckinGod, de még mennyire jót! (a vezetékneve spanyolul – mekkora osztás már ez az élettől – azt jelenti a szlengben, hogy kis pénisz.)
hahaha “do you know that you have something very special in your hands?” “you mean your tights?” :D
mondjuk még hat nappal ezelőtt sem jutott volna akácsak eszembe sem, hogy itt bármi lehet, vagy akarnánk (neki mondjuk talán de, mert azért arra ébredni, hogy a kezei a lehető legjobb helyen, a csípőmön és a combom külsején pihennek, az nem lehet véletlen), aztán nézzünk rám most… mindenesetre kicsit visszahozott az életbe: finom, meleg testet simogatni órákon át ér-e? belecsókolni a talpába ér-e? számba venni a formás kis farkát ér-e?
állítólag van egyfajta kisugárzásom, amitől a férfiak elbizonytalanodnak, hogy lehet-e nálam próbálkozni… mintha bántanék, vagy szimplán csak nem érdekelnének?! de éppen ezért szól a szám, hogy ‘you are incredibly good!’ bárcsak…
.
joh most már akkor nem akarom tovább ragozni, de szóval azt a sátrat meg kb végigcipeltem spanyolországon anélkül, hogy egyszer is használtam volna, aztán jött ez a germán, akivel először a teltház miatt az alberge padlóján aludtunk (felhős volt odakint) (ja de legelőször aznap reggel láttam, amikor elhagytam azt a bizonyos szállót azután a nagyon csúnyára sikerült éjszaka után a katalánnal, szóval a katedrális lépcsőjén ültem a friss kávémmal és a búcsúkunyerált sodort cigimmel, amikor felugrált egy sántító lány és frodo, még meg is jegyeztem magamban, hogy 'eee ugyanmár, kaminoláv, bleh, szóval aztán másnapra rá jött a földönalvás, ahol furcsa dolgokat csinált a kertben - kungfu gyakorlatokat - és kiderült, hogy nem is rossz arcok. ok, hétre rá, már
kurvaanyád blog.hu!! :'(((((
olyan szépet írtam pedig...
.
a borenek friss narancs, a hajanak tengerviz az illata.. a keze egyszerre eros es puha, meleg es szaraz, az erintese hatarozott es finom, es mintha valami furcsa energiat lenne kepes kozvetiteni rajtuk keresztul.. testszaga intenziv, szuros, megis edes es suru. a nagylabujjak gorbuleset leszamitva a labfeje egeszen araanyosan formas, kemeny csontokkal, vastag es ellenallo borrel, ami rendkivul nyomaserzekeny. izom mindenhol, de sehol sem tul sok. csakugy, ahogy a szor is.
a szep ferfiak akkor a legszebbek, amikor elveznek. sokaig tudnam figyelni kozben..
igyekszem nem hasznalni a 'tokeletes' kifejezest, mert nem lenne idevalo.
"the night is so great.. what do you think about a quicky here at the stairs, on your favorite place?" "you know what my answer is: why not? - of course yes! ;)"
.
aztan persze felviszem a csobancra, hogy naplementet nezve vacsizzunk, majd az ejszakai balatont nezve szivjunk, vegul a csillagok alatt fetrengjunk az egy darab bundeswehr polifoamon (erzekelheto a testek kozotti tavolsag, ugye nem), es csokit egyunk kozben-utana, majd mindezt - ha mar ugyis van - megismeteljuk a satorban is..
az egesznek annyi a szepseghibaja, hogy megint nem a megfelelo emberrel tettem mindezt. torodjek bele vagy szarjak ra? (nts: VEDD ÉSZRE, BASZDMEG!)
es meg hogy mondtam, hogy uuuggyan, nem lesz itt semmi.. szani vagy perdita es hiteltelen, sajnalom, ez van.
.
all inclusive, egy szava sem lehet a banasmodot illetoen - meg szerencse, hogy a lelkiismeretfurdalas csiraja is kiveszett belolem az elmult hat ev alatt.. (azt meg, amit magammal kellene ezek utan lepalyaznom, rabizom inkabb a karmara - kivancsian varom hol kur seggbe es mikor)
kulonbenis, nyar van. (micsoda kifogas...)
az a baj,
hogy el is tudom kepzelni magam negyvenx evesen is fiatal kis huszas csavokkal alkalmi hetyegni - nem mintha ezt akarnam, de valahogy mindig igy alakul..
DE ilyen kezekkel meg nem talalkoztam eddig, hulye lennek, ha kihagynam!
