.
na ezért sem szeretek délután aludni.
liftre várok, megérkezik, kiszállnak az emberek. látom a gombokat kívül, de mielőtt megnyomnám, már beszállok, egyedül. aranyszínű belülről és sehol nincs sem dekoráció, sem gombok vagy feliratok. megijedek, mert már záródik az ajtó és én nem nyomtam meg semmit, de ki már nem tudok nyúlni. átfut az agyamon, hogy mi van, ha bezáródik és úgy marad... bezáródik, de elindul. pár másodperccel később rájövök, hogy hiába mozog, mivel teljesen zárt, nem érzékelem, hogy lefelé vagy felfelé megyek-e. itt már félek. aztán a falon megjelennek a számok, de gombok továbbra sincsenek, lefelé megyek, látom ahogy a számok futnak. ki akarok szállni a földszinten, de lejjebb megyünk, mínusz kettő... látom, hogy nincs lejjebb, de nem nyílik ki az ajtó, hanem elindul vissza fölfelé és körbe-körbe... borzalmas rettegés fog el, hogy most mi lesz, nem tudok jelezni a külvilágnak sem. és akkor hirtelen, egyre kisebb lesz a tér, a falak elkezdenek mozogni felém és lassan nyomnak össze. még annyi erőm van, hogy megforduljak, de a mellkasom már nyomja össze a fal, ordítani szeretnék, a karjaimat felemelem és arra gondolok, hogy 'nem akarom ezt átélni, meg akarok halni még mielőtt összeroppant!' de akkor már nem kapok levegőt sem... és felébredek.
következő:
egy férfi van alattam, meg vagyok róla győződve, hogy z az. ugyanaz a délutáni napfény süt be, ami aktuálisan, minden pontosan ugyanolyan. keresztbe fekszünk az ágyon, fejjel az ágy vége felé. hatvankilenc, rajtam bugyi és a zokni, rajta csak a nadrág, kissé lejjebb tolva. számban a farka, de furcsa, nem jövök rá, hogy miért. próbálom kitalálni, hogy mi nem stimmel. nem olyan mint az övé, de ez akkor még nem tudatosul bennem, bár minden részletét észrevételezem. jól esik, de zavar, hogy nincs reakció. aztán a férfi alattam odanyúl és letolja a lábamról a zoknit. azt gondolom 'na végre', de abban a pillanatban tudatosul, hogy mi volt, ami nem stimmelt: nem zé farka és nem is zé fekszik alattam! de nem tudok mit kezdeni már vele. felébredek.
mindkét álom tökéletesen intenzív és valóságos, minden apró részlettel és érzéssel, szagokkal, felületekkel, nem álomszerű, hanem mintha párhuzamos létezésben történt volna, teljesen tisztában voltam magammal és minden a jelenben.
