HTML

... we get the whole spectrum in every Bubble.

Friss topikok

  • perdita karkoschka: két(három)szereplős szappanoperám apró kis szeletéből hullajtok morzsákat a kedves olvasóság számá... (2014.03.02. 05:18)
  • perdita karkoschka: @mallory knox: ferenc egy turista, akivel találkoztam a minap. legalább kicsit beszélhettem... (2014.01.30. 16:50)
  • bakatorro: :))) e má döFi! (2013.11.16. 12:29)
  • perdita karkoschka: jaj, látom állítani kellene a komment betűszínén is... - majd. a lájk nekem annyi, hogy értékelem... (2013.10.10. 16:30)
  • mallory knox: "Ne haragudjon uram, de ez a tegeződést nem igazán értem, ugyanis nem emlékszem, hogy együtt homok... (2013.10.09. 12:56)

.

érdekes dolog volt egyébként ez a pool-party, tele megint tapasztalatokkal... leginkább megfigyelőként.
sokféle nemzetiséget összerakni egy helyre, egy olyan helyre, ami egyiküknek sem az otthona, mindig valami furcsa deformációt okoz. itt van pl ez: "atlatom mar, hogy mirol szol itt az elet. nem a penz hajtja ide az embereket, hanem az otthoni dologtalansag, es az, hogy nem tudjak kik ok maguk valojaban. az, aki nem ebbe a csoportba tartozik, mind szenved. buli vegere matareszegre csapjak magukat, csak hogy ne kelljen szembesulniuk azzal, hogy mennyire ures az eletuk, hogy nem szol semmi masrol, csak az olyan konnyen elvesztheto penzrol, mert az az egyetlen megfoghato dolog, amivel bizonyitani tudjak maguknak a letezesuket es onigazolni a kepessegeiket." szóval ez az egyik legérdekesebb dolog. aztán ott van az, hogy én mit kezdtem magammal. először semmit. nem vagyok az az azonnal szocializálódó típus, és ragaszkodom ahhoz a kevéshez, akiket jobban ismerek, vagy akik nyitnak felém. bár több emberrel beszélgettem kicsit, nekem ezek nem adnak eleget, kifejteni jorge-val spanyolország aktuális gazdasági állapotát összehasonlítva a magyarral, vagy a motivációt, ami az embereket hajtja egy válság-sziutációban... főleg, ha a hangos zenétől a felét sem értem, és a hajamat folyvást a számba fújó széltől még ingerült is vagyok. kivárok, mindig ez van, aztán elkezdek inni, semmi komoly, sör. az unalom visz oda, hogy aztán nekiálljak mozogni, meg az, amikor eljutok arra a szintre, hogy 'kitérdekel már, mert ha nem mozgok, akkor megpusztulok a tétlenségtől'.
szerencse, hogy nem látom magam mozogni amúgy, van ez a dolog nekem, hogy nem igazán hiszem el magamról, hogy nekem ez jól menne. de aztán: "ot emberrel beszeltem, mind az ot azt mondta - nekem vagy neki - hogy "you are a very cool girl"//"your girlfriend is so cool". in the meaning of... nos, szerintem az atvitt. hogy lehet az, hogy mindegyik ember, aki leall velem akar csak egy orara beszelgetni, latja bennem azt, amit ha akarok sem tudnek alcazni, csak o nem?? vagy o nem akarja?!
az otbol harommal tancoltam is, de vele nem... az egyikukkel raadasul tarsast, forogtunk, meg porogtunk, meg tekertuk a csiponket... az YSL egyik arculattervezoje, jim carrey karakter. a masik megdicsert, es mindenkepp kerte, hogy tancoljak meeg vele..." ez utóbbi egyébként eléggé szét volt már csapva, ja és edgár-öltöny, ekkor ébredtem rá arra, hogy az egész világ összes embere kb tízféle karakterből áll, és legtöbbször a kinézeten kívül egyéb tulajdonságok is passzolnak... szóval edgár leült mellém és nekiállt oroszul pofázni, aztán öt perc után meguntam és kértem, hogy ha lehet, és tényleg mondani akar valamit, akkor azt minimum angolul tegye, ha nem magyarul. erre váltott angolra, és az első mondata az volt, hogy úgyis kurvára mindegy, milyen nyelvet beszélünk, mert a gondolatok számítanak... és mondta, hogy látott táncolni, és akar még. hát nevettem, meg mondtam, hogy az sajnos nem így működik, de azért felálltam, hogy ne érezze szarul magát. beszélt nekem az orosz mentalitásról, illetve arról, hogy szibéria és mongólia, meg hogy a nevem náluk medvét jelent és ők tisztelik a medvéket, de azért levadásszák, és többször kérte, hogy fogjam meg a kezét, nekik mindig meleg, mert az orosz hideghez alkalmazkodva a szervezetük belülről fűti őket (amikor nem a vodka ugye...) mondjuk engem is fűthetne valami belülről, na. aztán valahogy világossá vált számára, hogy én valakivel vagyok ezen az eseményen, mégha egyáltalán nem is volt ez a tény nyilvánvaló, és akkor azt mondta, hogy ők egyszerű emberek, egyszerűen gondolkodnak, ha valami kell, azért harcolnak, ha valami nem tetszik, akkor ütnek, ha valami jó, azt élvezik, ha valami elmúlt, akkor meg odébbállnak. ő például kétszer vált eddig (g is egyszer, nemhiába a szibériai felmenők). ha nem lett volna ennyire részeg és orosz, talán még cserélek is vele kontaktot, de egy dolog, amit megtanultam itt, az az, hogy sose higgy orosznak és libanoninak. minden amit mond, pontosan az ellenkezője annak, amit legközelebb is mond, és aztán amikor megkérdőjelezed, megint elmondja amit először mondott, csak hogy te érezd magad hülyén. edgár egyébként nem volt tipikus orosz kinézetű, már ami a sima puha arcot illeti és a vékony gyerektestet. na neki nem ilyen volt.
meg azt sem értem, hogy miért kell azonnal ekkorát fordulni és stresszelés helyett mondjuk miért nem lehet próbálni higgadtan végiggondolni a helyzetet (bár tudom, mindig 'élet-halál' a kérdés): m részeg volt, és elbaszta, de könyörgöm, mégiscsak a születésnapja volt, és mégiscsak egy filippinoról beszélünk (mégha amerikai útlevele is van), szóval komolyan, mire számítottál?! három nappal azelőtt még itt ittak nálunk, most meg már a telefonszáma is kitörölve?
aztán még éjjel átmentünk egy másik helyre, ahol már nem volt senkinek jó, az olasz szó nélkül távozott, mialatt mi a női vécében tornásztunk (jogos megsértődni azon és félbehagyni azért, hogy azt mondom, nekem jobb lenne mindezt józanul csinálni?), a szír weirdo összejött a franciával, a skót stu little két nőt próbált meg hazavinni (végül a nők vitték őt), a texasi hatvanas meg egy olyan szöveg után, hogy ő egy man-whore, még elmondta, hogy boldog házaséletet él és két gyerek várja otthon... feszt is pofázott hozzám, de nekem nem jönnek be a texasiak öreg farkak. néha azért hiányoltam, hogy nem z akasztja le rólam ezeket az arcokat, hanem nekem kell kezelni, miközben meg azon feszülök, hogy vajon félreérti-e, ha hímegyedekkel csevegek hosszabb ideig és mondjuk a zene miatt közelebbi helyzetben, esetleg test-a-testhez valami salsa-féleséget lejtünk... de ezek szerint leszarja. kár, hogy én nem. de lányokkal nehezebb csevegni. az csak a lányvécében sikerül, de mindig esetlenre. m azért közel volt, nem keresem a bajt, lesmárolhattam volna. maradt belőle egy ölelés, szerencsére elég részeg ahhoz, hogy ne emlékezzen. boldog születésnapot.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://reflectionsfromperdita.blog.hu/api/trackback/id/tr665676064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása