.
Arthur Rimbaud - Érzés
Megyek majd - rámborul kék nyári alkonyat -
szilándó búza közt, a fű sarját taposva.
Álmodom. Esti hűs frissíti talpamat,
födetlen üstököm szelek hulláma mossa.
Így megyek - gondolat és cél nélkül, vakon,
de lelkem végtelen szerelem járja mélyen -
így megyek, vad cigány, úttalan utakon,
boldogan, mintha csak egy asszony járna vélem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
