.
meg az a kurva fúró.
.
ver az ideg, en probalom tartani, de fazik a hatam, maniakusan nezek mar bele, kozben meg everything's fallin' apart like sand flowing out between the fingers, ez a feszult csend, a tudom hogy tudja, and the only thing that's growing inside is fear.
mikozben picinek ertektelennek haszontalannak es kevesnek erzem magam, ami gatol abban hogy proaktiv vagy akar csak cselekvokepes legyek.
brain, why do you do this to me?
.
"amugy azt gondoltam, hogy ket napot sem birsz es inkabb otthagyod." na az ilyenek is kulonosen jot tesznek a megtepazott onbizalmamnak es a szorongasomnak, hogy eleg vagyok-e en barmilyen munkahoz..
.
"o dolgozik?" "hahaha" "nincs munkahelye?? akkor értem én ... nem is lesz :)"
azzal a gúnyos mosollyal a végén. aztán persze miért ne lenne igaza végül ebben (is), ahogy apám is mindig megmondta, hogy sose fogok semmit keresztülvinni vagy akár csak befejezni, és lásd, hiába is próbálkozom, mert _mindig_ van egy jobb, rátermettebb, tapasztaltabb, fiatalabb, gyakorlottabb, ilyenebb és olyanabb, én meg így próbáljam meg elmagyarázni hogy ez nem csak szimpla lustaság vagy nemtörődömség, hanem konkrétan szorongás. a huszadik pofon után már nem fordulok be a huszonegyedikhez. épeszű ember már a másodikhoz sem, hát itt a különbség köztem és köztük.
fasza, tényleg, jó érzés.