.
a legjobban azt utálom, amikor b-val álmodok. akkor mindig vita és kibaszott feszült düh van bennem. daddy's little biatch...
.
a legjobban azt utálom, amikor b-val álmodok. akkor mindig vita és kibaszott feszült düh van bennem. daddy's little biatch...
.
de szerintem
felesleges és kártékony hazudni magamnak és azt mondani, hogy nem, nem hiányzik lego-city.
igenis de. a színek, az illatok, a levegő, a táj (mennyire hülyén hangzik, pedig az), a nyelvek dallamai, a városrészek hangulata, a diverz arcok, az átlátszó fake csillogás, a soksávos autópálya, a szervezettség, a víz, a friss halak, géant, rövidnadrág-papucs, alkoholos italok, lakásban cigizni... az illatok, a színek, a fény, a levegő. a benzinkutak. a seggmosó zuhany. a homok. a vezetés a soha-ki-nem-használt jogosítványommal immár legálisan. az olcsó cigi és a flakonos víz. a kiváló minőségű ételek. a szokatlan alapanyagok. a metró. a taxik. a fények. ferentz.
főleg, amikor olyan blog és benne olyan fotók jönnek szembe, amik mindezeket előhívják bennem.
na ilyenkor pár órára kicsit mindig megnyomorodok.
és próbálom észben (!!!) tartani, hogy mi a fontosabb: a lelki békém (ami itt sem teljes azért) vagy az egzisztenciális nyugalmam (ami ott sem lenne teljes azért).
hát így vagyunk.
nem élhetek burokban és elzárva a külvilágtól.
sírni ér?