.
ide valami
hosszút akartam arról, hogy . . . . .
de inkább
minek.
.
igazából
nem sok minden hiányzott
de ami igen, az esszenciális kellett volna, hogy
legyen.
mit mondjak:
elfáradtam.
.
mindenesetre
vizes volt és a gerincen csaptak át a hullámok, meredek partfala, én meg aztán sebtében pakoltam össze, és csak az ellenőrző jóindulatának és az ismeretségünknek volt köszönhető, hogy visszaadta egy fejcsóválással a maréknyi körömvágó csipeszt és a bicskát is, a karomat közben a merevpórázos sötétbarna vizsla rángatta, és rohannom kellett, felcuccolva, hogy le ne késsem a gépet, ő meg rózsaszín ujjatlan pólót és teniszsortot húzott és leborotválta a szakállát, írt egy hosszú levelet is, de a szavak összefolytak a szemem előtt a papíron, és hiába kérdeztem, nem jött hang - vagy csak én nem hallottam - ki a torkán.
az élet egy geci.
egyre biztosabb vagyok benne, hogy ezután csak valami jobb jöhet.
.
ez valahogy olyan
hogy
meg kell halnom ahhoz, hogy
újra élhessek.