.
basszameg.
.
a legjobban
attól félek, hogy hogyan fogok tudni egyedül aludni...
.
"persze
"akkor es ott jo otletnek tunt" hogy a lepcsohazat sem kell elhagyni ahhoz, hogy szeretot szerezzunk, nade konyorgom, a szomszed lakasbol?! igy viszont a nemkivant kovetkezmenyekkel most mindannyian szamolunk es szivunk, nevezetesen azzal, hogy elobb-utobb elkerulhetetlen a talalkozas es az a rossz erzes, hogy mind tudjuk, kik vannak az ajtok mogott... a kulcscsorgesre osszerandulo gyomrok es hideg veritek, pillanatra atfuto kezremeges remelem azert megszunik majd idovel ahelyett, hogy allandova valna. en nem tudok innen elkoltozni, o viszont megtehetne, hogy nem jar fel tobbet. please."
2015.11.05
.
"Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz vele. Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele. Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele. Mindaz, ami legkivánatosabbnak látszik: a legerősebb méreg: A világot pokolra hajítaná.
"Mihelyt nem kell: mindenem a tied" -- ez az élet vásárcsarnokának felirata."
.
volt valami szimbolikus abban, ahogy ma egymassal szemben ulve mindketten jobbra neztunk, kezunkben a megallo villaval. csak az a meleg augusztusi kep jart a fejemben a kikotott hajon, amikor egymassal szemben ulve, a piros kockas viaszosvaszon terito folott nezunk... folyamatosan egymasba.
.
felbaszott a konyhapultra, és én csak a kibaszott fehér teniszzoknijára tudtam figyelni
.
.üres. lesz, de legalább nem .értelmetlen.
.
az ebredes utani, meeg a felalom allapotaban szorosan odabujas, teste ivenek a felvetele, egymasba kulcsolni az ujjakat es hangtalan puszikat adni ra, mikozben a labujjak a talpakat keresik, hogy kozeferkozhessenek.
na ez az, amikor elmulik minden baj, fajdalom es szomorusag.
semmit sem banok.
.
azon a hosszu, es egyedullettel, de nem magannyal teli napok egyiken balatonon ez a szam szolt loopolva napfelkeltetol masnap hajnalig.
most minden vele lesz tele es a hiannyal.
.
"nem az számít, hogy nekünk megbocsátanak-e; hanem hogy mi megbocsátunk magunknak."
.
barhonnan nezve, kettonk kozul enyem a nagyobb veszteseg. o csak azt nem kapta meg, ami sose nem is volt az ove, de en elvesztettem valamit, ami az enyem volt. egy kepet a lehetseges jovorol.
tolulnak es akadalytalanul zubognak fel a kepek, az elso este abban a hideg es ajtok nelkuli lakasban, amikor meeg biztos volt, hogy egesz ejjel nem enged el. egy reggeli gyorokon, kora nyaron a kut mellett. amikor festjuk a szobat. mennyi mindent
es akkor beugrik a kerdes, ami multra jelenre es jovore is vonatkoztathato: "De Minek?!"
.
de de, vegul csak ugyanaz lett, mint bonoboval... meeg mondatok is hangzottak el azonosak.
faszom ebbe a carousel-be. miert nem egyenes uton halad az eletem elore, miert jarok korbe-korbe mint egy lancra vert cirkuszi elefant lehajtott fejjel?!
.
azt hiszem most egy jo idore megundorodtam a szextol es mindennenu ferfi nemiszervtol.
kurvak, kurvak mindenhol
.
hogy mit eltem at egesz nap es hany evet oregedtem egy delutan alatt mikozben o egy masik kislanyt baszott lelkiismeretfurdalas nelkul - aki kepes hazudni azzal nem erdemes veszodni :(
.
"veled a legjobb a vilagon aludni, de kb. ennyi."
fasza kis agymelegito voltam. szopni meg mas tud jol.