.
olyan, mint egy vírus: először csak budapesten éreztem, aztán lassan de ütemesen hatott ki a környezetére, elérve a velencei-tavat, és most már ott van a legnyugatibb csücsökben is - nem lesz ez így jó sehogysem. ide már nem elég az ignorance, a mosolyálarc, a barátok burka, a naponta bejárt útvonal, nem elég a sör és a vodka, nem elég az a pár hétnyi napsütés sem, ahogy nem elég a zárt ajtó mögötti harminc négyzetméter, meg a kocsi, ami még visz, ha nagyon akarom... szerintem ide már isten középső ujja sem lenne elég, hogy rendet vágjon vele.