.
mindenesetre the most disgusting feeling is that sehogysem érzem otthon magam a saját hazámban.
m o t h e r l a n d
a n y a f ö l d
v a t e r l a n d
h a z a
Szólj hozzá!
.
nem kevés mélyebb szakaszban voltam már, emiatt igazán nincs is nagyon mit meglepődni egy ilyen 31-esen.
isoprinosine halvány másolata annak a - stílusosan - vörös-fekete kapszulának, amivel volt szerencsém végigtripelni két napot.
nemistudom.
azt álomdtam, hogy festjük ki a belső kisszobát, az ablaka a másik falon van, a teraszon vannak a cuccok, a kishűtő is, amibe valamiért felkockázott birkahúst akarok betenni, de ugye nem fagyaszt, aztán február van, hóolvadás de még hideg, megvan a régi sövény és még kavicsos az átjáró odakint, helyiek vonulnak, régi ruhákba és kendőkbe öltözve, tömegekben, hangosak is, de érdekes módon ahogy magam elé suttogok rögtön lassítanak és rámnéznek, mintha hallanák, aztán észreveszem, hogy nem ér a lábuk a kavicshoz, hangja sincs, hanem a levegőben úsznak, és akkor rájövök, hogy ők már mind csak a volt élők, ez magyarázza a különös ruházatukat is, és kérdeznék tőlük, de nem merek... pedig barátságosak.
aztán egy húsz éve nem látott ismerős, aki valamiért fizeti nekem a söröket, egy parkban vagyunk, és egész éjjel megyünk, botanikus kert-féleség, az utolsó italt egy furcsa, két elemből álló, dombornyomott nagy pénzérmével fizeti ki, huszonöt (vagy 2.52) lenne, csodálkozom, hogy ez egyáltalán milyen pénz, és eléggé elszégyellem magam, amikor rájövök, hogy az értékes érmegyűjteménye egy darabjával fizetett, ami legalább százszorosát éri a huszonötnek...
végül a tanulság, apám, aki közli, hogy most már elég abból, hogy gazdag külföldi férjet hajtok, aki majd pénzeli a drága hobbijaimat, ami a ruhák és kocsi (wtf), és álljak neki részt venni végre az életben, de NEM, kedves olvasók, a tanulság nem ez, vagy amit mond, hanem ami mögötte volt, vagyis az a szomorú felismerés részemről, hogy apám, bármennyire is igyekszem, soha nem fogja látni az én valóságomat és a realitást, ami őt körülveszi, mert részrehajló és képtelen objektív lenni. más szemében a szálkát is, kedvesében a gerendát sem.