.
valami gecirossz előérzet gyötör két napja, nemtudom miért... nem is akartam leírni, hogy elkerüljem a bekövetkezését, de nem ezen múlik, az érzet, ha akarom ha nem, itt van. még álmomban is.
valamint kattog bennem egy vékony mondat és nem bírom leállítani: I'm lonely.
ismerős az a kényelmetlen, viszkető érzés? na ilyen.
.
dory egésszen jól bírta mostanáig, két hét. nem rekordidő, de erős középmezőny.
miért nekem kell elmagyaráznom neki (és persze úgysem érti meg), hogy hogyan kérdezzen, hogyan legyen együttműködő, amikor részben rá van valaki utalva?
én pedig sosem gondoltam volna, hogy el fog jönni az az idő, amikor többek között azért is lelem majd örömömet egy munkában és munkahelyben, mert addig sem vagyok itthon és addig is lefoglalom és függetlenítem magam attól, ami itthon vár... még akkor is, ha mellette gyakorlatilag semmi másra nem marad időm, agyam és energiám.
