.
azért
basszaszájbaajóbüdöskurvaélet, hogy csak elérte.
.
nem,
mert csak felidegesítem vele magam, és a végén valami olyan jön ki a számon, amit senki nem fog tudni megköszönni.
g o l d d i g g e r
Szólj hozzá!
.
szóval történt az, hogy már azóta a péntek óta azzal jön, hogy menjünk fel a szt györgy-hegyre.
lefelé menet eltévedtünk (nem a kijelölt úton vágtunk lefelé, hanem egy erdőn) és végül a kékútra jutottunk ki. pár méterrel arrébb meglátja a táblát és elkezd győzködni, hogy menjünk be. én meg láttam a zászlót és hát mondom e, meg minek, meg nem kell az a hosszúlépés, na. ott dilemmáztunk, aztán fogta magát és elindult befelé, úgyhogy kénytelen voltam utána menni. kiült a vigyor az arcára, "na ugye mondtam, hogy jöjjünk be" bár meggyőzve továbbra sem voltam. kiköszön a kisházból egy arc, és türelmet kér, amíg elmossa a poharakat. álldogálunk, ez meg odaszól neki "nem keresel alkalmazottat?" válasz: "de, pont a mai nap után vettem komolyan fontolóra, hogy kellene valaki ide mellém. persze egy asszony lenne az igazi, de jelen pillanatban nagyobb szükség van két dolgos kézre. üljetek le, mindjárt jövök és megbeszéljük."
szóval csókolnék kezet az úrnak, ha ez a szittya dolog összejönne tényleg.