.
meg még az is történt, hogy a tartalmasnak mondható hétvége után közeledve a városhoz és meglátva a tornyok és villanyoszlop-erdők kontúrját, meglepett az a hirtelen érzés, hogy "de jó végre (kicsit)haza-jönni"... :// pedig a gyomrom sosem hazudik.
mert nyári hétvégék után, vagy a téli vonatozásokkor szfehérvárt elhagyva és kelenföldre érve már mindig rajtam volt a "kell ez nekem?" kellemetlenül zavaró hideg érzése...
a fedett parkolóba álltam be, fülledt volt, alig lehetett levegőt venni. bent a strbx előtti asztalnál egy bácsi ült, egyedül, egy kis szatyorral és egy bögrével. elintéztem a bevásárlást, de végig a kép ment a fejemben, ahogy ott ül. kifelé menet még mindig ott volt. önkéntelenül rámosolyogtam, amiben benne volt minden szimpátiám és szeretetem (ne kérdezd miért). hosszan nézett a szemembe és hálásan mosolygott vissza... annyira teljes volt a szituáció, hogy na. legszívesebben leültem volna hozzá kicsit beszélgetni és megkérdezni, hogy hogy van. semmi többet
"thanks 4being happy 2me, fuck being far made me miss U a lot :) I can't wait for wednesday 2come so I can go n see U :)"
