.
egyrészt
kurvanehezen jegyzek meg neveket (sokkal jobban megy arc és történet alapján), másrészt továbbra is preferálom a kettesben, hármasban töltött, sokkal értékesebb időt. na meg továbbra is megvan az a tulajdonság, hogy hiába csevegek el pár mondatot, nem megyek oda akárkihez megosztani az életem mindeféle történeteit másokkal. sokkal jobban szeretek hallgatni.
gyerekek, ha csendben vagyok de figyelek az nem azt jelenti, hogy valami nincs rendben, vagy nem érzem jól magam! éppen ellenkezőleg... de ezekben az esetekben mindig háromnál többen vagyunk a körben
az issue minidg inkább az ilyen kapcsolatok ápolásánál és elmélyítésénél szokott elbotlani...
pedig, csütörtökön a főnök öccsével futottam véletlenül össze sharmoutában és dumáltunk egy órát, a hétvégét meg jópár érdekes és kedves emberrel töltöttem együtt. de ha valaki kibaszott módon zavar vagy ingerel, azt még akkor sem tudom álcázni, ha mozdulatlan maradok és mosolygok. na jó, és? lehet véleményed, lány, nem kell mindenkit kedvelned!
harmadrészt, ez a kalap már megérte az árát, ugyanis búcsúzáskor komoly akadályt jelentett a számomra kellemetlen fizikai kontaktus - puszik - megteremtésénél.
éljenek a furcsa emberek