.
merthogy én sem vagyok már kíváncsi a saját nyígásomra, ezért.
inkább alszom egyet ma is.
aztán egyszercsakvége lesz.
mr calvin klein feketében, visszahoztad nekem a mosolyokat, a nyarat, a meleg puha öleléseket, a rengeteg kacagást, a felszabadultságot, kettőezertízet, a boldog születésnapot, a fülledt hétvégi autózásokat, a másnapos estebédeket, a koszos város tiszta lakását, és majdnem megírtam neki, hogy még mindig szeretlek.
.
igen, és valamelyik hétvégén elmentünk ománba, hogy majd jó lesz és kempingezünk és nem volt jó mert mi az hogy elfelejtettem saját magamnak sört bepakolni persze mintha attól lehetne csak jó egy hétvége és aztán amíg én aludtam a hálózsákban a tábortűz mellett, a fejem fölött meggyújtották a kiszáradt pálmafát, és még szerencse (?), hogy felébredtem és elhúztam onnan időben, persze senkit nem érdekelt, aztán mintha másnap jobb lenne, dehogy, mert kell keresni mindig okot arra, hogy valamiért ne szeressünk.
csapdába ragadt egér vagyok, hangtalan keservvel sírva.
